Batta András: Partitúra – zene és közösség

Mióta nyolcéves koromban kaptam egy játék-xilofont, szenvedélyemmé vált a zene. A klasszikus zene, amit nálam még a hatvanas évek beat-korszaka sem tudott elhomályosítani. Csellóztam. Zongoráztam. De egyre jobban érdekelt, hogy mi van a hangszereken túl? Mi van a lángelmék fejében? Ezért lettem zenetörténész, és veszek részt sok évtizede egy végtelenbe vesző utazáson. Közben írtam, beszéltem zenéről, keveseknek és sokaknak, fiataloknak és öregeknek. Tanítottam – „nem középiskolás fokon”. Vezettem öreg intézményt (Zeneakadémia), és vezetek fiatalt (Magyar Zene Háza). Fiatalon rajongtam az öregért, most, öregen rajongok a fiatalért. És változatlanul: a zenéért. A klubban Önökkel is megosztom rajongásom.