Stumpf István: Amerikai választások és a globális világrend változásai

Amerikai választások – harc az adminisztratív állam ellen

• 2016-ban Michael Anton amerikai pénzügyi szakember és konzervatív kommentátor egy azóta híressé vált, álnéven írott esszéjében rendkívül szemléletes hasonlattal próbálta érzékeltetni a választások tétjét: a 93-as járat példáját említette, amelyet 2001. szeptember 11-én térítettek el terroristák, azonban a gép utasai szembeszálltak a fegyveresekkel, megrohamozták a pilótafülkét, így az utasszállító repülő végül nem a terroristák célpontjába csapódott, hanem egy pennsylvaniai mezőn zuhant le.
• Anton szerint az amerikai konzervatívok ugyanezzel a helyzettel találták szemben magukat 2016-ban: vagy Hillary Clintont választják és ezzel az USA tovább halad az eddigi útján, vagy Donald Trumpot választják, amivel esélyt teremthetnek a kedvezőtlen társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok korrekciójára.
• 2024-ben újra ezzel a hasonlattal élnek az amerikai jobboldalon, de idén az is elmondható, hogy okosabbak lettünk az elmúlt nyolc év tapasztalataival. Láthattuk, hogy milyen ellenállásba ütközött Donald Trump négyéves elnöksége alatt, végignézhettük, hogy milyen változatos, mára jól dokumentált formákban próbálták elgáncsolni őt a rendkívül kiterjedt szövetségi intézményrendszer vele nem szimpatizáló dolgozói.
• Ennek a jelenségnek neve is van, és az elmúlt évtizedekben mind az alkotmányjogi, mind a politika- és államtudományi érdeklődés fókuszába került: ez az adminisztratív állam. Ez a jelenség a törvényhozó hatalom és a végrehajtás közti egyensúly felborulása eredményeként jelent meg: az amerikai Kongresszus szándékosan lazán megfogalmazott, kiüresített törvényeket alkot, amelyeket aztán az állami ügynökségek töltenek meg tartalommal, ők döntik el, hogy egyes ágazatokban milyen szabályoknak kell megfelelni a szereplőknek.
• A közigazgatás nem megválasztott, demokratikus felhatalmazás nélküli tagjai a saját érdekeiket követik, kedvük szerint szembe is szegülhetnek az elnök politikájával. Donald Trump fehérházi főtanácsadója, Steve Bannon 2017-ben az elnök beiktatása után az adminisztratív állam lebontására tett ígéretet, ehhez azonban nem volt elég négy év, de a küzdelmet a republikánusok 2025. január 21-ével folytatni akarják.
• 2016-tal szemben idén nem üres kézzel fordulnak rá a választásokra a republikánusok: a konzervatív hátország a Heritage Foundationnel az élen csaknem száz kutatóintézetének több mint 300 kutatója fogott össze, hogy egy 920 oldalas víziót és javaslatcsomagot készítsenek a következő republikánus elnöknek, Project 2025 néven. Az egyes szakpolitikai területekre vonatkozó részletes tervek mellett egy önkéntes személyi adatbázis megalkotására is vállalkoztak, amelyhez képzési program is társul, a cél egy olyan államigazgatási elit kiképzése, amelynek tagjai egyedül az elnöknek tartoznak lojalitással.

A globális világrend átalakulása

• Az elmúlt évtized válságokkal tűzdelt időszaka sok leckét kínált az államiságról, válságkezelésről, nemzetek közötti együttműködésről. A migrációs válság, a koronavírus-járvány mind megmutatták, hogy a határok nélküliség, a korlátok nélküli szabad mobilitás lehetősége csupán illúzió. Megtanulhattuk azt is, hogy a válságkezelés kereteit továbbra is a nemzetállamok adják, a nemzetközi szervezetek, együttműködések elégtelennek bizonyultak arra, hogy komplex problémákkal megküzdjenek.
• Az 1989 utáni világrend lassú bomlásának szakaszában járunk. Az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen vezetőszerepének korszaka, a Pax Americana a végéhez ért. A világrend átrendeződésében azonosíthatunk mintázatokat, az új rend körvonalait azonban egyelőre nehéz felvázolni, így csupán azt mondhatjuk, hogy többpólusú világrend van kibontakozóban.
• A többpólusú világrend alapja várhatóan a reálgazdaság lesz, vagyis az ipar és nyersanyag, a mezőgazdaság és a fenntarthatóság érdekében, a megfelelő innovációk révén a természeti kincsek gondozása. Értelemszerű, hogy reálgazdasági alapon kell az új világrendnek megszületnie, hiszen éppen az okozta a hidegháború utáni világrend bukását, hogy az amerikai gazdaság kiüresedett. Az Egyesült Államok stratégiai ipari függésbe keverte magát, Kína és a felemelkedő hatalmak pedig kihasználták azt a lehetőséget, amit az amerikai világrendépítés számukra teremtett.
• A figyelmünket érdemes a globális Dél felé fordítanunk, amely korábbi alárendelt, kizsákmányolt státuszából kilépve mára olyan gazdasági és politikai erőt képvisel, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.